12. rész

Reggel álmosan keltem fel. Kezemmel tapogatózni kezdtem az éjjeli szekrényen, hátha megtalálom a telefonom, hogy megtudjam hány óra van. Sóhajtva ültem fel, amikor a nagy keresésben véletlenül lelöktem a virágot, majd felkaptam a készüléket és megnyomtam.

- Féltizenegy – beszéltem magamban, majd beletúrtam a hajamba és lazán összefogtam. Felkászálódtam az ágyról, ami mellesleg borzasztóan kényelmetlen volt. Nyújtózkodtam egyet, majd körülnéztem a szobában. Üres volt. Meghúztam a vállam és rossz kedvel gyűjtögetni kezdtem a törött váza maradványait. Rosszul esett hogy Harry becsapott. Megígérte hogy nem mondja el a fiúknak a balesetem, de mégsem tudta tartani a száját. Miért is kellett elmennem abba a hülye buliba? Ha nem megyek el, akkor nem kések és nem lennék ebben a hülye helyzetben. Talán még a fiúkat és a lányokat sem ismertem volna meg és mehetne a csodálatos unott nyaram, ahogy szokott. Mivel nem akartam magam idegesíteni, inkább eltereltem a gondolataim sikertelenül. Zayn biztosan nem mondta el Perrienek a mi kis baklövésünket, mivel én már biztosan nem lennék itt, de mindegy is. Az biztos, hogy nem szeretnék belerondítani a kapcsolatukba. Az utolsó üvegdarabot vettem fel, amikor megvágtam magam. Szitkozódva mentem ki az erkélyre, hátha meglátom anyát hogy kérjek egy sebtapaszt. Keresni kezdtem, majd megláttam enyhe lila haját és a többieket. Elmosolyodtam amikor Lux a medencébe ugrált. Tündéri kislány. Felkaptam a telefonom, majd lesiettem hozzájuk. Fel sem fogtam hogy pizsamában indultam el addig, amíg meg nem bámultak vagy ezren. Már vártam a holnapi cikket arról, hogy „Emma Teasdale pizsamában flangál egy szállodában”.

- Jó reggelt! – köszöntem a boldogan cseverésző társaságnak, majd mindenki végignézett rajtam. Mikor belekezdtem volna mondandómba, hogy miért vagyok pizsamában, Louis megelőzött.

- Ez az új divat? – nevetett mindenki, kivétel Harry. Komolyan kezdett elegem lenni belőle. Minden nap van egy idióta megjegyzése hozzám. Itt volt annak az ideje hogy visszavágjak. Elengedtem szavait a fülem mellett, majd félre hívtam anyát.

- Van valahol sebtapasz? – kérdeztem és a véres tenyeremre mutattam.

- Persze, de mi történt? – lepődött meg, majd szólt Tomnak, hogy vigyázzon Luxra.

- Csak lelöktem a vázát a szekrényről és megvágtam a kezem – meséltem el, majd visszamentünk a szobába.

- Tényleg, mielőtt elfelejteném, egy órára jön a szálloda orvosa, hogy megnézze a fejed – kutatott anya a táskájában, majd kihalászott egy neszesszert, abból pedig egy sebtapaszt. Sajgó sebemre helyeztem, a hulladékot pedig a törött váza mellé.

- Minek? Már teljesen jól vagyok – helyezkedtem el az ágyon. Fölöslegesnek tartottam ezt a vizsgálatot.

- Emma, nem akarok veszekedni! Már megkértem Dr. Davist hogy nézzen be hozzád, ne aggódj, rendes ember – mosolygott felém anya. Mégis honnan tudná hogy rendes? Abból az 5 percből amíg megkérte hogy vizsgáljon meg engem? Na persze.

- Darren már fent van? Éhes vagyok! – jelentettem ki és magamra kaptam egy szürke melegítőt egy toppal. Felvettem a papucsom, majd kifésültem a hajam és újra összefogtam.

- Persze, hogy fent van! Mindjárt dél – nevetett Lou. Összeszedtem mindenem, majd a testőröm keresésére indultam. Az biztos, hogy ebédelek, majd Louis-nak  vissza adom az előbbi beszólását, csak nem szóban.

- Jó reggelt! – köszöntem boldogan Darrennek, aki egy újságot olvasott a medence mellett.

- Neked is jó reggelt, vagy lassan már délutánt – mondta, majd félre rakta az újságot. Leültem mellé és megláttam Louis kedvenc répás törölközőjét. Támadt egy ötletem. Levettem a székről és az ölembe helyeztem.

- Megyünk reggelizni? Éhen halok! – álltam fel a répás anyaggal.

-  Ebédelni  – javított ki nevetve Darren és utánam jött.                                                                                                     

Teli hassal siettem vissza a szobába, nehogy lebukjak. Reméltem hogy találok valahol alkoholos filcet, de nem. Átvettem a fürdőruhám, majd lesiettem a portára.

- Jó napot! Kérhetnék kölcsön egy fekete filcet? – beszéltem egy idős hölgyhöz.

- Toll nem lesz jó? – kérdezte és már nyújtotta volna felém.

- Nem, sajnos nem – mosolyogtam édesen. Szerencsére nem kérdezte meg hogy mire kell. Visszamosolygott és elkezdett keresgélni, majd a kezembe nyomta az említett tárgyat. Reméltem hogy nem csúszok ki az időből és Louis még boldogan a medencében lubickol. Boldogan ültem le egy üres asztalhoz, majd kezdtem kidíszíteni a répákat. Néhány szemet és orrot kapott, de volt amelyik aranyos kis bajuszt. Igaz, hogy nem volt egy nagy visszavágás, de tudom hogy imádja ezt a törölközőt és én igazán jól szórakozom. Szeretek rajzolni és egészen jó bajszokat tudok gyártani. Sietve adtam vissza a kölcsön kapott „bűntársam” és siettem vissza a medencéhez. Ledobtam a törölközőt a többihez és lefeküdtem az egyik napozóágyra. Egy perc sem telt el, de amint Harry meglátott kiugrott a medencéből és hozzám sietett. Nem volt kedvem a magyarázkodását hallgatni.

- Beszélhetnénk? – tekerte magára a törölközőjét az említett személy.

- Nem vagyok itt  - mondtam cinikusan és elfordítottam a fejem.

- Emma, ne legyél gyerekes! Tudom hogy nem hiszel nekem, de most mégis hinned kell. Nem én mondtam el! – magyarázkodott. Nem tudom mit várt. Azt hogy elhiszem?

- Tegyük fel hogy elhiszem. Békén hagysz? – kérdeztem és csak vártam hogy mikor nevethetek egy jót.

- Igen – válaszolta szem forgatva, pedig ezt nekem kellett volna csinálnom. Nem akartam veszekedni és a szívem mélyén hinni szerettem volna Harry-nek, de nem tudtam. Nem kellett sokat várni, a többiek is kijöttek a medencéből. Elsőnek a lányok szálltak ki, majd jöttek a fiúk. Alig bírtam ki nevetés nélkül. Felvettem a napszemüvegem, hogy véletlenül se koncentráljak a röhögésre és elnéztem a másik irányba, majd vártam Louis reakcióját. Nem kellett sokat várni.

-  Mi a szar?! – beszélt lassan és idegesen. Levettem a szemüvegem és csodálkozva néztem, minthogyha nem is tudnék semmiről. Kezemmel takartam a számat, hogy még véletlenül se törjek ki nevetésben. Az teste tele volt fekete foltokkal. Mindenki hangos nevetésben tört ki, még én is. Úgy tudtam alkoholos filcet adott a hölgy, nem simát. Kapkodva törölgetni kezdte minden porcikáját, ahol fekete volt, de még jobban kente szét.

- Szerintem hatásosabb lenne szappannal – adtam neki a  tanácsot.. Emlékszem amikor én firkáltam össze a kezeim, csak azért mert unatkoztam. Mindig szappannal jött le és erősen kellett dörzsölni.

- Biztos te voltál! Vissza akartad adni a reggeli beszólásomat – gyanúsított meg Louis. Igaza volt, de nem mondhattam neki hogy igen, én voltam, bocsi. A legnagyobb szerencsémre anya és apa jelent meg Luxszal és egy fehér ruhás férfival. Ki is ment a fejemből az orvos.

- Bocsáss meg répák hercege, de nekem mennem kell – kapkodtam össze a cuccaim – Sziasztok srácok! – köszöntem el tőlük és anyáékhoz siettem – Jó napot! A nevem Emma Teasdale! – mutatkoztam be udvariasan az orvosnak.

- Szia! Örülök hogy megismerhetlek! Az én nevem Dr. Davis! – rázott velem kezet és elindultunk. Gondolom az orvosiba. Bementünk a szállodába és a recepció melletti szobába, ahova az volt felírva hogy „elsősegély”. Kicsi helység volt. Leültem a székre, majd bele is kezdett az orvos. Miután megvizsgálta a légzésem, oda adta Lux-nak a sztetoszkópot. Jól szórakozott vele. Megmérte a vérnyomásom, majd csinált még pár vizsgálatot és megnézte a fejem.
- Szépen gyógyul, de azért még ne erőltesd meg magad! – beszélt hozzám, majd anyáékhoz fordult  –  Ennyi is lett volna. Emma jól van és meglepően gyorsan gyógyul, ami jó jel – pakolt az orvos, majd elköszöntünk tőle. Lehet hogy a seb gyorsan gyógyul, de az emlék mindig meg lesz.
- 5-kor próba van a fiúknak, ne felejtsd el, mint az orvost! – szólt rám Tom. 

- Rendben! - válaszoltam és felmentem a szobába. Átöltöztem az eredeti öltözékembe, ami az ágyon hevert és megkerestem Zaynt. Muszáj vele beszélnem. 
- Beszélnünk kell! - böktem meg hátulról a pancsoló fiút. Kiszállt a medencéből és követett engem. 
- Perrie? - álltam meg tisztes távolságban a többiektől, hogy még véletlenül se hallják meg mit beszélünk. 
- Elmentek a lányok Lou-val vásárolni. Úgy tudtam hogy te is elmentél - tette karba a kezét. Figyelnem kellett hogy ne csurogjon ki a nyálam. Már értem miért van úgy oda sok lány Zayn miatt, mellesleg én vásárolni? Kínosan felnevettem, hogy ne vegye észre hogy bámulom. 
- Nem szeretek vásárolni, de most nem is ez a lényeg. Nem mondtad el Perrie-nek, ugye? - tettem karba a kezem. 
- Honnan veszed? - nevetett ki. Pontosan tudtam hogy nem mondott semmit. 
- Ne nézz hülyének. Még egy rosszalló pillantást sem kaptam tőle és nem hiszem, hogy így reagálna ha megtudná hogy majdnem lefeküdtünk - pásztáztam a földet. 
- Jó, igazad van. Nem mondtam el neki! - vallotta be. Igazából tudtam, mármint gondoltam, de igazán érdekel hogy miért.
- Ez, elég furcsa. Eddig te veszekedtél velem  hogy elakarod neki mondani, de akkor mégis mit mondtál neki? Miért veszekedtünk? - tártam szét a kezem. Reméltem hogy nem valami hülyeséget hordott össze Perrie-nek. 
- Azt mondtam neki hogy piszkáltalak, elvettem tőled a telefonod és ezért voltál mérges - magyarázta a dolgokat, de legszívesebben megütöttem volna.
- Hát, te hülye vagy! Nem tudtál volna valami jobbat kitalálni? Most azt hiszi hogy egy nyavalygós picsa vagyok! - akadtam ki....


Sziasztok! Nagy késés után itt az új rész! Remélem hogy tetszett mindenkinek és tudom hogy nem volt egy nagy szám, de hamarosan megint meglesznek kavarva a szálak. A főszereplő lányt megváltoztattam, ezért is más a trailer. Továbbá rendeltem egy desing átalakítást, ezért ha nem tudjátok megnézni a blogot, vagy bármi, akkor lehetséges hogy ezért van. A helyzet pedig az, hogy pénteken elutazom és nem leszek egy hétig. Lehet hogy hozok majd még egy részt, de ez sem biztos. Oldalt ott a link a facebook csoporthoz, lépjetek be kérlek! További szép napot mindenkinek!