9. rész

Sziasztok! Nos, megérkeztem, itt vagyok. Meg is hoztam az új részt, viszont előreláthatólag több nem is fog ezen a héten felkerülni, mivel vendégek lesznek nálunk egész héten és szeretném velük tölteni az időt, remélem megértitek. Facebook csoportba, aki még nem lépett be, az tegye meg és remélem hogy szántok egy kis időt hogy leírjátok a véleményeteket a részről, mivel nekem fontos hogy mit gondoltok, éreztek, amikor olvassátok, ezért is kérlek titeket, hogy nyugodtan hideg-meleg kritikát is írhattok, bármit, de nem is húzom az időt, jó olvasást!

- Emma h-hol.. - hallottam Harry hangját mögöttünk, aki mondatát félbehagyva elhalkult. Megfordultam, majd a szeme egyetlen ponton akadt, az üvegen a kezemben..

Gondolkodás nélkül eldobtam az üveget, majd Harry csalódott arcával szembesültem. Éreztem hogy megint én jövök ki ebből rosszul, pedig csak tényleg jót akartam. Biztos azt hiszi hogy megakartam húzni az üveget. Harry után mentem, aki nagy léptekkel igyekezett elmenni. Megragadtam a karját, hogy legalább meg álljon.

- Harry, én nem ittam és nem is akartam. - kezdtem bele a mondókámba, de úgy látszott hogy fölöslegesen.

- Nem érdekel Emma, nem tudom mit gondoljak. Megígéred hogy nem fogsz inni, majd meglátlak egy piás üveggel, aminek a fele nincs meg. Ez elég érdekes. - vágta hozzám a szavakat, majd végig sem hallgatva elment és beszállt az egyik autóba. Csak álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség, majd anya zökkentett vissza a valóságba, aki a vállamnál fogva vezetett az autóhoz. Beültem előre, majd mellém ült Liam. Tehát Harry tényleg haragszik rám, ha már egy autóba sem képes utazni velem. Hátra néztem, majd megpillantottam Caryt, aki vidáman nyomkodta a telefonját. Rátettem a kezem a telefonra, majd lentebb húztam és egyből rám nézett.

- Ugye tudod hogy ezért te vagy a hibás. Tudod jól hogy nem ittam, de mégsem álltál ki mellettem. - fordultam vissza, majd beszállt Cary mellé Niall és Louis.

- Hali, hát te ki vagy? - nevetett a szőkeség.

- Ő itt Cary, a legjobb barátnőm. - mondtam semlegesen, hisz haragudtam rá. Örültem hogy ő eljött, a piás üvegnek már kevésbé. Hamarosan megérkeztünk a szállodához, viszont esni kezdett az eső. Imádtam, pont a hangulatomhoz illett. Mindenki bevonult a saját szobájába, majd leültem az ágyamra és Liam benyitott.

- Hé Emma, nem kennéd be a hátam? - kérdezte, majd meglóbálta a krémet előttem.

- Oké, mindjárt megyek. -mondtam, majd Liam eltűnt az ajtóban.

- Cary, ne csinálj semmi hülyeséget, mindjárt jövök. - fordultam hozzá és reméltem hogy nem kell rá vigyáznom. Becsuktam az ajtót, majd Liam után mentem a szobába. Odaadta a krémet, majd egy kicsit a kezemre nyomtam. Rácsaptam egy nagyot, majd felkiáltott.

- Normális vagy Emma? Tudod hogy fáj. - bosszankodott.

- Nyugi, csak teszteltem hogy mennyire érzékeny. - mondtam és alig bírtam hogy ne röhögjek. Kezemre nyomtam még egy kicsit, majd elkezdtem masszírozni a hátát, amikor valaki hirtelen kopogott a nyitott ajtón. Megfordultam, majd egy fiatal nő állt az ajtóban karba tett kézzel. Irigyelni kezdtem gyönyörű hosszú lábait. Liam is megfordult, majd széles mosollyal üdvözölte a lányt. Odament hozzá, átkarolta majd megcsókolta. Csak néztem mint Rozi a moziban.

- Ó, el is felejtettem. Emma, ő itt Danielle, a barátnőm. - mutatta be nekem Liam. Nem is tudtam hogy barátnője van, igazán meglepett.

- Örülök hogy megismerhetlek. - mondta nekem, majd Liamhez fordult.

- Lemegyek a többiekhez, jössz? - kérdezte Danielle.

- Persze. - mondta, majd mosolyogva elmentek. Visszamentem a szobába, és Cary nem volt sehol. Egyszer agybajt kapok, viszont nagyon én sem panaszkodhattam, hiszen én is ilyen voltam. Felhívtam, majd pár perc múlva kicsörgött.

- Hol vagy? - kérdeztem.

- Itt vagyok a bárban. - nevetett fel. Már a hangján éreztem hogy ivott. Ez a nap lehet még ennél is rosszabb?

- Ne mozdulj, megyek. - mondtam gyorsan, majd kinyomtam a telefont. Úgy éreztem magam mint egy bébicsősz. Mi jöhet még ezután? Lerohantam a lépcsőn, majd egyenesen az említett helyre. Még szerencse hogy a másodikon voltak a szobáink. Beléptem a helységbe, majd kiszúrtam barátnőmet és egyenesen hozzá sittem. Elvettem a kezéből az üveget, majd gyorsan letettem, nehogy Harry meglásson és ezért is én legyek a hibás.

- Mi a francot művelsz? - sziszegtem a fogaim közt. Olyan volt minthogyha csak inni jött volna. Egyszerűen elegem volt.

- Ugye nem baj, hogy anyum szerint te drogozol és nem én? - nevetett fel. Már nem kezdődött jól.

- Cary, én nem drogozok, te szoktál, és ezt te is jól tudod. - komolyodtam el. Nem tetszett hogy hazudozott rólam. Kezdett elegem lenni.

- Tudom, tudom, de anya megtalálta a zsebemben a porokat és nem mondhattam el neki. - magyarázkodott, majd megint elröhögte magát. Kezdtem hinni benne, hogy részegen őszintébb az ember. Vajon én is komolyan gondoltam a dolgokat amiket a fiúknak mondtam?

- Oké Cary, nekem elegem van. Hívom anyáékat hogy tegyenek fel a következő gépre, hogy hazavigyen. Most anyukád szemébe biztosan egy hülye drogos vagyok, mellesleg  nem akarok belefolyni a dolgaidba. Délelőtt is miattad volt a cirkusz. Ha nem jelensz meg csak így, amivel semmi baj nem lett volna, ha nem félig berúgva jössz, akkor Harryvel sem vesztem volna össze. Most azt hiszi hogy átvertem, pedig próbálok normálisan viselkedni. - osztottam ki, és nem érdekelt hogy mindenki minket figyelt a bárban, majd valami hirtelen a fejemnek vágódott. Erős fájdalmat éreztem a fejemnél, majd hirtelen összerogytam és csak sötétséget láttam.

*Lou szemszöge*

- A lányok mikor jönnek? - kérdeztem Liamtől, hisz ő látta utoljára Emmát. Már mindenki itt volt. Reméltem hogy nem sántikálnak valami rosszban. Nevetve beszélgettünk és emlékeztünk vissza a tavalyi turnéról, amikor egy pincér szaladt hozzánk piros kézzel.

- Mrs. Teasdala, jöjjön gyorsan. Emmát beviszik a kórházba, meg valami másik lányt. - beszélt idegesen.

- Micsoda? Mi történt? - gördült ki a könnycsepp a szememből, amikor eljutott a tudatomig hogy kórház. Mindenki rémülten nézett, és reméltem hogy a lányomnak nincs súlyos baja. A pincér után szaladtunk, aki a bárba vezetett minket. Már megint a bár. Tekintetemmel mindenhol Emmát kerestem, majd megláttam ahogy tolják be a mentő autóba. Oda rohantam hozzá, majd megfogtam a kezét és potyogtak a könnyeim. Végigfutott minden az agyamon. Miért kell neki mindig bajba kerülnie?

- Asszonyom, ön az egyik hozzátartozója? Ha igen, akkor eljöhet velünk. - mondta az egyik orvos. Hezitálás nélkül felszálltam mellé, majd még jobban kétségbe estem, amikor nem volt nyitva a szeme és egy üvegszilánk volt a fejében. Elképzelni sem tudtam hogy mi történhetett. A többiek kintről néztek minket, majd megláttam Caryt, ahogy egy rendőr ülteti be az autóba. Szóhoz sem jutottam, olyan gyorsan történt minden.

- Elnézést, melyik kórházba szállítják? - kérdezte Tom az egyik mentőstől.

- A Morgan Stanleybe. - válaszolta röviden, majd becsukta az ajtót és szirénázva elindultunk.

*Emma szemszöge*

Lassan nyitottam ki a szemem. A fejem borzasztóan fájt, mellesleg volt rajta egy nagy kötés. Óvatosan megakartam érinteni, amikor valaki megfogta a karom. Oldalra pillantottam, majd megláttam Harryt.

- Mi történt? - kérdeztem, és közben visszahelyezte kezemet az ágyra.

- Veszekedtél Caryvel, majd megdobott az üveggel és eltalálta a fejed, a szemtanúk szerint sokat ivott. -hajtotta le a fejét. Nem emlékeztem semmire. Min veszhettünk össze ennyire?

- Hol vagyok? - ültem volna fel, de Harry visszanyomott az ágyra.

- Kórházban, mivel az egyik üveg darab beleállt a fejedbe és ki kellett venni. - beszélt halkan.

- Micsoda? Akkor levágták a hajam? - ültem fel hirtelen, fejfájásom ellenére. Leakartam venni a kötést, de Harry megint megállított.

- Harry, engedj már el. - szóltam rá. Nem akartam itt lenni és azt sem akartam hogy apáskodjon felettem.

- Emma, ne most makacskodj. Az orvos azt mondta hogy nem nyúlhatsz hozzá, és hirtelen mozdulnod sem szabad. Lou kinyír ha valami bajod esik míg én próbálok rád vigyázni.

- Istenem, ne apáskodj már. Tudom hogy mit csinálok, mellesleg a többiek hol vannak? - veszekedtünk suttogva, mivel nem akartuk az egész kórházat felverni.

- 17 éves vagy, egyáltalán nem tudod mit csinálsz és ne tereld a témát, de ha ennyire tudni akarod Tom és Lou visszamentek a szállodába neked ruháért, a srácok pedig próbálják kideríteni hogy mi történt.

- Én nem akartam ezt. Még veletek is jobb, mint egy a kórházban. - mondtam cinikusan, majd próbáltam felállni. Harry gyorsan a segítségemre sietett, vajon elfelejtette a reggeli vitánkat?

- Megint mire készülsz? - csattant fel halkan, miközben a derekamra helyezte a kezét, hogy el ne essek. Kicsit kényelmelenül éreztem magam, viszont elég vicces volt hogy suttogva próbáltunk veszekedni.

- Vécére kell mennem. Ez is olyan nagy baj? - kérdeztem és lassan megindultunk az ajtóhoz.

- Ugye, ez nem valami trükk. Mára már megvolt a baj. - folytatta a vitát, majd bele nyílalt a fejembe, de szerencsére nem vette észre egyre sápadtabb fejem.

- Persze Harry, bűvésztrükk. Amit itt betöltök, az ott jön ki. - mutogattam, miközben próbáltam viccesre fogni a helyzetet. Nem szerettem amikor mindenki sajnál.

- Haha, nagyon vicces. - forgatta meg a szemét, amit különben nekem kellett volna. Elengedett, majd bementem a mosdóba. Egyenesen a tükörbe néztem. Olyan voltam, mint egy zombi. Sápadt, a fejem be volt kötözve és gyenge, mellesleg ez az orvosi ruha is borzalmas volt. Rosszul lettem, amikor megláttam az infúzió helyét. Próbáltam visszaemlékezni hogy mi történhetett, de csak annyi ugrott be hogy Liam bemutatta Daniellet. Az biztos, hogy csalódtam Caryben. Bármi is történt, megdobott egy üveggel, amibe bele is halhattam volna. Ez nem igazi barátság, és még azt se tudom hogy min vesztünk össze ennyire. Gondolataimat egy szőke hajú lány zavarta meg, aki kérte hogy segítsek neki megnyitni a csapot, mivel a jobb keze el volt törve és már beszappanozta a bal kezét, amin volt egy heg. Megnyitottam neki, majd akaratlanul is elmosolyodtam, amikor megpillantottam egy karkötőt a heges kezén, amire Harry volt ráírva vagy tízszer. 

- Hé, hogy hívnak? - kérdeztem meg, mivel támadt egy ötletem. 

- Leila vagyok. - fordult felém. Olyan idős lehetett mint én. 

- Véletlenül nem szereted a One Directinot? - tértem a lényegre. Reméltem hogy nyerhetek egy kicsit magányt. 

- De, nagyon. Te is? - lepődött meg. Végül is örültem hogy nem ismert fel. Pedig az egész twitter az én képemmel van tele, ahogy Zayn cipel.

- Ú, igen. Imádom őket. - jöttek ki nehezen a szavak, nehezebb volt megjátszani hogy szeretem őket, mint gondoltam. 

- Nem akarsz találkozni Harryvel? Véletlenül pont tudom hogy itt áll az ajtóban. - mosolyogtam, majd Leila elvigyorodott és sietősen kiment. Hallottam ahogy beszélgetni kezd vele. Nem csak nekem jött jól ez az ötlet, hanem Leilanak is. 

Mikor kiléptem a mosdóból, hirtelen villogni kezdtek a vakuk. A szememnek egyáltalán nem volt jó. Nem tudtam mit tegyek. A sok újságíró és riporter közeledett felém, amikor futásnak eredtem. Beszálltam a liftbe, majd megnyomtam 3. emeletet. Bizonytalanul szálltam ki, majd sétálni kezdtem. Mindenki sürgött-forgott, majd megláttam Caryt az egyik kórteremben. Lehet hogy megölnek anyáék, a fiúk, de meg kellett tudnom hogy mi történt. Ráhelyeztem a kezem a kilincsre, majd félve benyitottam, amikor valaki megfogta a vállam.

Nos, remélem tetszett a rész. Előre is tisztázni szeretném, hogy tudom hogy Danielle már nem Liam barátnője, viszont az én meglátásaim szerint többen kedvelitek, mint Sophiat. Én egyébként mindkettőjüket ugyanúgy szeretem, ezért is nehéz volt a választás. Facebook csoportba aki még nem lépett be, tegye meg. További szép napot nektek! xox