10. rész

Hahó! Itt az új rész. Köszönöm szépen a visszajelzéseket és az 54  feliratkozót! Fantasztikusak vagytok! A blog már 3 díjat is kapott ezen a héten, amiket nagyon köszönök, mindjárt ki is teszem őket. Ne feledkezzetek meg a facebook csoportról, aki még nem lépett meg tegye meg. További szép napot és jó olvasást! xox

Ráhelyeztem a kezem a kilincsre, majd félve benyitottam, amikor valaki megfogta a vállam. 

Lassan megfordultam, majd hangosan kifújtam a levegőt, amikor megpillantottam egy rendőrt mögöttem.

- Ide nem szabad bejönni, hölgyem. - invitált ki a kórteremből, majd becsukta az ajtót.

- Miért? - álltam meg vele szembe és felnéztem rá. Nagyon magas volt, még talán Harrynél is magasabb.

- A hölgy drogos állapotban került be, miközben alkoholt fogyasztott, amitől agresszív lett. Mivel már a 18 évet betöltötte, ezért felelősségre vonható és 3 év börtönt is kaphat, ha az áldozata maradandó sérüléseket szenved. - beszélt komolyan a rendőr. Hirtelen nem tudtam mit érezzek. A volt legjobb barátnőm, börtönbe is kerülhet, de akkor ez azt jelenti hogy, maradandó sérülést is szenvedhettem? A hír teljesen lesújtott.

- De, miért is érdekli önt ennyire? - tette karba a kezét a rendőr.

- Azért, mert én lennék az áldozat. - nevettem fel kínosan, hogy el ne sírjam magam, majd meghallottam Harry kiabálást. A hang irányába fordultam, és hozzám sietett.

- Emma, abból mit nem értettél hogy én vigyázok rád, és ha valami bajod esik Lou kinyír engem? Szerencséd hogy megtudtam lógni a csapat lánytól, akik ott őrjöngtek, ami nem is lett volna baj, ha köztük még nem lett volna egy csomó újságíró és paparazzi. - hadart Harry, majd megfogta a karom, de nem erősen. Visszavitt a kórterembe, ahol már mindenki várt.

- Emma. - mondta anya, majd oda szaladt hozzám és hosszan átölelt. Örültem hogy itt vannak.

- Hol voltatok? - engedett el szipogva. Csak néztem mint borjú az új kapura. Nem akartam megint veszekedni, hazudni akartam, amikor Harry kinyögött valamit.

- Csak sétáltunk egyet. - mosolyodott el a göndör mögöttem. Nem csak engem, hanem magát is megkímélte egy fejmosástól. Visszafeküdtem az ágyra, majd végig csodáltam a gyönyörű virágokat és a lufikat, amiket a többiek hoztak nekem. Elnevettem magam, amikor megpillantottam egy répás és egy szendvics alakú lufit. Egyből tudtam kik hozhatták, oldalra pillantottam, amikor megláttam egy bőröndöt az ágyam mellett. Végre valami normális ruhát is felvehetek.

Undorodva toltam félre a hagyományos menza kaját. Borzalmasan sós volt. Egy szóval, ehetetlen. Korgó gyomorral keltem fel az ágyról és sétáltam oda az ablakhoz, hogy elfoglaljam magam. Folyamatosan az orvos szava járt az agyamban. "Ha pár centivel beljebb hatol az üveg, bele is halhattál volna." Sírnom kellett, de nem akartam. Erősnek kellett magam mutatni, az érzéseimet pedig félre tenni, mivel még egész héten megfigyelés alatt tartanak, így itt kell maradnom. Mivel le akartam magam kötni, ezért úgy döntöttem hogy átöltözöm valami rendes ruhába. Elővettem egy átlagos pólót és egy gatyát, majd gyorsan felkapkodtam magamra. Óvatosan kifésültem kócos hajam, ugyanis hosszas könyörgéssel, sikerült rábeszélnem az orvost hogy hagy vehessem le ezt az idióta kötést. Mire végeztem, eleredt az eső. Visszaültem az ágyra és csak bambultam, amíg valaki be nem nyitott. Louis és Niall volt.

- Hello Emma. Hogy vagy? - köszöntek mindketten, viszont az én szemem inkább a zacskóra irányult, ami Louis kezében volt. Reméltem hogy valami kaja.

- Sziasztok srácok. Mi van a zacskóban? - kíváncsiskodtam. Letették a mellettem lévő asztalra, majd kivettek belőle egy dobozt. Reménykedve nyitottam ki, hogy valami extra nagy szendvics lesz, vagy valami tészta, de csalódnom kellett.

- Ez meg mi? - mutattam hisztérikusan a doboz tartalmára, ami tele volt zöldségekkel. Nem fogyókúrázni, hanem jól lakni akartam. Úgy éreztem mindjárt szétrobbanok.

- Mondtam hogy a répa főzeléket hozzuk. - súgta oda Niallnek Louis, úgy, hogy én is halljam.

- Fiúk, most komolyan. Mi ez? - kérdeztem.

- Hát, Lou csinált neked makarónit, de Liam és Zayn meggyőzték hogy inkább most valami könnyebbet és egészségesebbet egyél, ezért csináltak neked salátát.

- Hát ez mind szép és jó, csak egy baj van, én nem vagyok kecske, és tudhatnák hogy farkas éhes vagyok, mivel már 3 órája nem ettem semmit. Ez a kaja pedig borzasztóan sós. -mutattam a kórház által kapott uzsonnára. Kinyírom Liamet és Zaynt. Ők beszélnek nekem az egészséges táplálkozásról, amikor ők hamburgert esznek hamburgerrel? Inkább kértem a srácoktól pár aprót és lementem a büfébe szétnézni, háta találok valami extra nagy kaját. Miközben sorba álltam, megpillantottam magam egy újság címlapján, ahogy a mentőautóban fekszem és Lou mellettem van. Borzalmasan néztem ki, és rossz volt látni anya aggódó arcát. Megpróbáltam elterelni a gondolataim a képről és vettem inkább egy szendvicset, jóízűen beleharaptam, majd visszabandukoltam a kórterembe. Meglepetésemre a 5 Sos csapata várt rám. 

- Sziasztok. - örültem, majd végigöleltem őket. Visszaültem az ágyra, majd tovább pusztítottam szendvicsem. 

- Mi járatban? - kérdeztem mosolyogva, teli szájjal. Nem éppen nőies tett volt.

- Hát, kiderítettünk pár dolgot Caryről. - hajtotta le a fejét Calum. 

- Ó, ne, csak ezt ne. Nem vagyok rá kíváncsi. - tiltakoztam. Nem akartam felőle hallani. Csalódtam benne. Azt hittem hogy a mi barátságunk erősebb. 

- Inkább azt mondjátok el, hogy a többiek hol vannak, mit csinálnak. - tettem karba a kezem. Kicsit ugrott a jó kedvem. 

- Harry, Lou és Paul a menedzsmentnél vannak, hogy kitaláljanak valamit, mivel neked még ezen a héten itt kell maradnod és Lou nem akar egyedül hagyni. - ült le Niall az ágyra. Most tényleg miattam van megont ez a felfordulás? Nem kell itt semmit sem megszervezni vagy kitalálni. 

- El ne higgyétek hogy én egy hétig itt fogok dögleni, ma este saját felelősségemre veletek megyek. - pattant ki az ötlet a fejemből. 

- Ebbe úgy sem egyezik bele Lou. - nevetett Louis. Na majd meglátjuk.

- Kérlek anya. Már semmi bajom, jól vagyok. - győzködtem. 

- Emma, nem hiába mondta az orvos hogy még egy hétig bent kell maradnod. - tette karba a kezét. 

- De.. 

- Semmi , de. Kitaláljuk mi legyen. - mondta Lou. 

- És ha Darren mindig velem lesz? - mosolyodtam el aranyosan.

- Rendben. - adta be a derekát. 

- Köszönöm. - öleltem meg. 

- Akkor megyek és beszélek az orvossal, addig is pakolj össze. - mutatott a cuccaimra és elment. Felöltöztem normális ruhába, majd összekészítettem a táskám és valaki benyitott. Zayn volt. 

- Szia, hogy vagy? - köszönt nevetve. Jó kedve volt. 

- Szia Zayn. - mondtam, majd oda sétáltam hozzá és megcsaptam. Felkiáltott. Most nem voltam óvatos, megérdemelte. 

- Köszönöm, most már sokkal jobban. - mosolyodtam el és felvettem a pulóverem.

- Ezt miért kaptam? - lepődött meg. 

- A hülye zöldségeid miatt. Most legszívesebben hozzád vágnám, ha Niall nem falta volna fel azt is. - beszéltem és felvettem a táskám, mire Zayn elnevette magát. Lehet hogy neki vicces volt, de nekem egyáltalán nem. A kórház hátsó bejáratához mentünk, majd küldtem Lounak egy üzenetet hogy itt leszünk. Felfigyeltem Zayn kezére, ahogy hevesen turkál a zsebében, majd elővesz egy cigis dobozt és rágyújt. Tátott szájjal néztem, ahogy kifújja a füstöt a száján. Mikor a kezében tartotta, kivettem belőle és beleszívtam. Régen nem cigiztem már, most viszont jól esett. 

- Emma, neked nem szabad cigizned. - szólt rám Zayn, majd próbálta kivenni a kezemből. 

- Figyelj, életemben nem volt még ilyen rossz, sírós és élménydús napom, kérlek hagy szívjam el. - mondtam és csak bámultam előre.

- Rendben, de ha Lou véletlenül megöl, akkor a temetésem te fizeted. Egyébként nem tudtam hogy cigiztél már. - nevetett fel. 

- Sok mindent nem tudsz még rólam. - mosolyodtam el féloldalasan miközben felnéztem rá...